Szeretettel köszöntelek a ÜNNEPEK KLUBJA közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
ÜNNEPEK KLUBJA vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a ÜNNEPEK KLUBJA közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
ÜNNEPEK KLUBJA vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a ÜNNEPEK KLUBJA közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
ÜNNEPEK KLUBJA vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a ÜNNEPEK KLUBJA közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
ÜNNEPEK KLUBJA vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Kis türelmet...
Bejelentkezés
Ezt a témát V. G. Beáta indította 16 éve
Anyu most, december 26-án lenne hetvennégy éves. Tavaly ilyenkor már tudtuk, hogy, ha megéri, az lesz az utolsó születésnapja és karácsonya.Nem tudom miért, hisz rengeteg volt neki, de zsebkendőket kért ajándékba. Pedig mi a csillagokat is lehoztuk volna az égről. Talán sejtette, hogy szükségünk lesz arra a sok zsepire, mert kiapadhatatlan lesz könnyüink forrása.Szenteste kelt fel utoljára az ágyból, minden maradék erejét összeszedve.Mindannyian együtt voltunk: apu, öcsém és családja, mi hárman és Ő. Annyira akartunk nevetni vagy mosolyobni legalább. És annyira nem akartunk sírni.Azzal vigasztalt bennünket, hogy nem fél a haláltól és szeretne már minél előbb ott túl lenni.Megköszönte az ajándékokat és hogy olyan jó gyerekei vagyunk neki.Már nem emlékszem, hogy mi meg tudtuk-e igazán köszönni, hogy itt volt nekünk.Arról is megemlékezett, hogy majdhogynem a kezünk között halt meg huszonkét éve a rokonnál is rokonabb szomszéd és tizennégy éve fogadott, harmadik nagyink az ő szülinapján távozott az élők világából. Násza, apósom, január elsején hunyt el, '97-ben. Én vajon meddig húzom? -kérdezte.Pontosan két hét múlva már tudtuk a választ.Ebben az évben minden "először" van. Először a névnapok, szülinapok, ünnepek - nélküle. Először lesz karácsony és a szülinapja nélküle. Bele lehet fásulni annyira idővel, hogy már ne fájjon úgy a hiánya?Lehet-e még örömünnep a karácsony nekem?Lehet-e úgy szeretnem a gyerekemet, a még meg sem született unokáimat, a "maradék" családomat, az életet, hogy egyszer újra meghittnek érzem majd ezt az ünnepet - nélküle?
Hozzászólások eddig: 4
V. G. Beáta üzente 16 éve
V. G. Beáta üzente 16 éve
[Törölt felhasználó] üzente 16 éve
János - A várakozás szentsége Mire is várakozunk ádvent idején? Jézus születésére, arra, hogy a teremtett világban maga a teremtő Isten is testet öltsön. Arra várakozunk, ami már réges-régen megtörtént. Ez a magatartás, ez a várakozás nem új. A felületen az ember köznapi életét mindenkor könyörtelenül meghatározza az idő három - múlt, jelen és jövő - látszatra összebékíthetetlen fázisa. A felületen igen. De nem a mélyben. Ott, a mélyben mindig is tudta az emberiség, hogy tér és idő mechanikus határait képes elmosni a minőség, a jóság, a szépség és igazság ereje. Elég, ha a nagy drámákra vagy a nagy zeneművekre gondolunk, melyek titokzatos módon attól nagyok, hogy többek közt alkalmat adnak arra is, hogy a jövőre emlékezzünk és a múltra várakozzunk. A minőség ideje időtlen. Amikor Bach passióját hallgatjuk: honnét szól ez a zene? A múltból? A jelenből? A jövőből? Egy bizonyos: mérhetetlenül több, mint kegyeletes megemlékezés és sokkalta több, mint reménykedő utópia. Egyszerre szól mindenfelől. Az ádventi várakozás lényege szerint: várakozás arra Aki van; ahogy a szeretet misztériuma sem egyéb, mint vágyakozás az után, aki van, aki a miénk. Persze, erről a várakozásról és erről a vágyódáról csak dadogva tudunk beszélni. Annál is inkább, mivel Isten valóban megtestesült közöttünk, vállalva a lét minden súlyát és megosztottságát. És mégis, túl idő és tér vastörvényén, melynek - megszületvén Betlehemben - maga a teremtő Isten is készséggel és véghetetlen önátadással vetette alá magát. Ádvent idején mi arra várakozunk és az után vágyódhatunk: ami megtörtént és akit kétezer esztendeje jól-rosszul a kezünk között tartunk Vágyódunk utána és várakozunk rá, azzal, hogy Isten beleszületett az időbe, módunkban áll kiemelkedni az időből. Az ádventi várakozás hasonlít a megemlékezéshez, de valóban mindennél távolabb áll tőle. Valódi várakozás. Pontosan úgy, ahogy a szeretet mindennél valóságosabban vágyakozik az után, akit magához ölel és örök újszülöttként a karjai között tart.
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Új hozzászólás