2012. január 11., szerda 20:45

Kedves barátaim, olvasóim! 

Szeretettel osztom meg veletek legújabb 
blog-sorozatomat, amely a 
GYÖNGYSZEMEK-KAVICSOK blogjába 
készült. 

A VELÜNK ÉLŐ ÍRÓK, KÖLTŐK BEMUTATÁSA I. részében 
saját bemutatkozásomat láthatjátok, olvashatjátok. 

 

Hitvallásom /mottóm/: Madách Imre: Az ember 
tragédiájának végszava, az Úr biztatása: 
"Mondottam ember: küzdj és bízva bízzál" 

Születési nevem: Hekkel Aranka 
A verseimet korábban Aranycsillag néven publikáltam 
Költői nevem: Tóth Hekkel Arany 

Miért lettem Arany? Ezt a következő versem 
hűen tükrözi: 

 

NAGYAPÁM KÉT ARANYA 

Édesanyám születését óh, de nagyon várták, 
amikor harmadikként, mégis elsőként 
világra jött, nagyapám Arankára keresztelte. 
Őt megelőzvén, egymást követően két kicsi 
lányukat pár hónaposan gyermekbetegség elvitte. 
Szívfájdalmuk enyhülése, Aranyuk megérkezése. 

Nagyapám legféltőbben becézgetőn Aranya lett 
Ő, s mikor én első unokaként megérkezvén, 
nevét átörökítve nekem adta kincset őrzőn. 
Így lett Papámnak két kincses Aranya, 
szeme fénye, imádata, földi boldogsága 
Nagy Arany és Kis Arany mindörökre. 

 

Második versem: 

SZÍNEK ÉS FÉNYEK 

Fény festette színvilág 
az én világom 
varázsálom, imádságom 
kottája izgató 
lelkem húrját ringató 
szerelmetes fényár fürdő 
játszadozó szívszédítő 
komponáló fények árja 
árnyalatok mázolója 
színek és fények kavalkádja 
lélekfürdő a fényárban 
Te is érzed? Megérint-Ő 
dédelgető szerető 
életet teremtő varázslása 
szemünk fényének ragyogása 
szerelmünk aranyló koronája 

A versek: 1968-ban íródtak 

 

A bemutatkozásom és fenti verseim az 
alábbi videóban is feldolgozásra 
kerültek. 

Zene: a Titanic-ból rövid részlet és 
St. Martin - Emlék 

 



A következő videó, az alábbi verseimmel 
készült. 
Zene: St. Marton - A magányos /pánsíppal/ 

 

GYŰRÖTT ARCÚ SZERETŐM I. 

Tavaszvárón álomba szendergőn, 
gyűrött arcú szeretőm, őszidőm. 
Pislákoló Nap fénye melengetőn, 
napnyugtával dér fürdőzőn. 
Virradattal fázón, didergőn, 
pirkadattal dérrel reszketőn. 
Hajnali harmattal öntözőn. 
Lombosaink pőrére vetkezőn, 
Pőre testükkel hideg lelőn. 
Korona ágaik didergőn, 
napkeletkor némán könnyezőn. 
Őszi díszük elszelelőn, 
Avarágyat szét terítőn. 
Pompájukat nem feledőn, 
imádatos gyönyörködőm. 
Dércsípte arcú szeretőm, őszidőm! 

Írta: Tóth-Hekkel Arany /Aranycsillag/ 

GYŰRÖTT ARCÚ SZERETŐM II. 

Zsémberedett, gyűrött arcú szeretőm, 
Őszeim ősze tovatűnőn, szeretőn. 
Átkarolva a gyengédségem éltetőn, 
Komponálva a lelkembe hitet, kitartást. 
Kottáid dallama szívembe nyilalón, 
Lágyan szóló muzsikáddal ringatón. 
Dalod derűt sugárzón élénkíti mindazt, 
Ami belül szunnyadó, de lüktet még. 
Élénkül a harcok harca odakintről, 
kedves dércsípte múltunkat idézőn. 
Melegséged áradozik még ereimben, 
Gyűrött arcú szeretőm, kedves őszidőm. 
E rövid napok hava álomba ringató, 
Sötétség honol e honban bódítón. 
Rozsdafoltos fagymarta őszirózsák, 
Színes álmát tél dunnája betakarta. 
Dőresége, csípőssége gémberedik 
Kezünkön, lábainkon,- fázós napok! 
Nincs meleg, csak spórolások,- 
Ó fohászok,-- fűtetlen az ágyunk. 
Gyere, s hozzad vissza őszirózsás, 
Fénnyel teli kicsiny honunk sorsát. 
A vénséges múlttal múló szeretetét 
Add vissza Istenem a földi lelkeknek! 
Necsak Ő legyen szerethető,-- a 
Gyűrött arcú szeretőm, őszeim ősze. 

Írta: Tóth-Hekkel Arany /Aranycsillag/