2012. március 3., szombat 19:19

Barátaim! Kedves Látogatóim! 

E BLOGOMBAN MONOK ZSUZSANNA KÖLTŐT MUTATOM BE, 
akinek első verseskönyve 2011 karácsonya előtt jelent meg 

 

A verseskötet a versek témái szerint csoportosítva betűrendben, 
valamint szintén betűrendes tartalomjegyzékkel készült. A könyv 
külsejét és belső tartalmát tekintve is egy tükörképet tár elénk a 
költőnő igényes munkájáról. 

Monok Zsuzsanna tiszteletreméltó költészetét megismerve, elmondhatom, 
hogy a versein át egy valóban szeretetet sugárzó, ember és természetszerető 
lélek szól hozzánk. Egy kedves szeretetteli lélek, akinek a szívében lüktető 
dallamokból szebbnél szebb énekek éneke csendül fel és kel életre. Mély 
érzéssekkel teli versei bárki számára kellemes öröm és élmény forrása lehet. 
Örülök, hogy megismerhettem munkásságát és folyamatosan részese lehetek 
újabb versei születésének és megismerésének. Költői munkájához ezúton is 
gratulálok - én, mint a blog szerkesztője: Tóth-Hekkel Arany (Ari) - kívánva 
további sikeres alkotómunkát sokunk örömére. 

Monok Zsuzsanna verseskötetének címadója a: Verstorta c. verse. 
A könyv ízléses zöld színű, kemény borítású fedőlapján is ez a vers 
olvasható. 



VERSTORTA 

Szeretem a szép szót, 
annak míves voltát. 
Olyan jó megsütni 
a vers-alkotta tortát. 

Piskóta alapként, 
benne a gondolat, 
mely az elme síkján, 
már egy szép, szófonat. 

Krémjei a sorok, 
tucatnyi verslábbal, 
mik szépen zenélnek, 
összhangban egymással. 

Csoki-máz tetején, 
a csengő rímcsokor, 
s az,- varázslattal bír, 
elárvult sorokon. 

A verstorta dísze, 
maga az olvasó, 
nélküle, egyetlen 
versszak sem volna jó! 

MONOK ZSUZSANNA költőnő így ír magáról: 

Kapcsolatom az irodalommal nagyon régi keletű. Már gyermekkoromban is 
sokat olvastam. Különösen Petőfi Sándor költészete ragadott magával. 
Rácsodálkoztam szépen csengő rímeire és szavainak csodálatos kép- 
világára. Megszerettem a mindenki által jól érthető nyelvezetét s verseinek 
ritmusát. Később,- tanulmányaim során - megismerkedtem más, hazai és 
külföldi írók, költők nagyszerű munkásságával is, de mindig újból és újból 
visszakanyarodtam Petőfihez. Alsós tanító-, majd iskolai könyvtárosként 
is előszeretettel ajánlottam tanítványaimnak művei olvasását. 

Egy zalai kisfaluban - Kisbucsán születtem, majd töltöttem gyermek- és 
ifjúkoromat. E természet-közelség mélységes hatást gyakorolt rám. 
Rajongtam az egész teremtett világért, és ez a vonzalom a mai napig 
megmaradt. Vidéken kezdtem pedagógus-pályámat is. Majd házasság- 
kötésem után a sors a fővárosba szólított. Ott éltem és tanítottam,- 
több mint harminc évig. Az utóbbi évektől Budaörs az otthonom. 

Ismét természetközelben élek, mely tény számtalan versem ihletője. 
Mind e mellett gyakran visszanyúlok a múltba, és témáimba bevonzom 
annak vidám, avagy szomorú történéseit is. Minden korosztály számára 
van mondanivalóm, melyet a magam természetes módján tálalok. 

Első versemet tizenöt évesen írtam, melyet több fiatalkori versem is 
követett. Igazán aktívvá az írás terén felnőttkoromban váltam. Az eltelt 
évek terméséből nyújtok át nagy szeretettel egy csokornyit e kötetemben. 

 

ELŐSZÓ gyanánt tisztelettel adok közzé néhány olvasói véleményt az e 
kötetben szereplő verseimről: 


"Nagy megtiszteltetés számomra pár sort írni e könyv előlapjára. 
Nem egy kritikus, egy profi irodalmár sorai ezek. Egy olvasó írja. 
Ezért is kezden egy Anatola France idézettel: 

"Mi egy könyv? Egymásra való következése apró jeleknek. Semmi több. 
Az olvasónak magának kell előhívni a formákat, színeket és érzéseket, 
amelyeknek e jelek megfelelnek. Tőle függ, hogy a könyv fakó legyen, 
vagy ragyogó, izzó vagy jéghideg. Ha jobban tetszik, azt mondhatnám, 
hogy a könyv minden szava egy-egy rejtelmes ujj, amely úgy érinti 
agyvelőnk egy-egy idegszálát, mint valami hárfa húrját, és hangot ébreszt 
zengő lelkünkben." 

Ez így igaz a kötetben olvasható versekre is. A verseskötet a mi életünk- 
nek tükre. Mi vagyunk benne: jó vagy rossz pillanatainkban, boldogságtól 
repdesve vagy szomorúságtól letörve, okosan és balgatagon, hősies és 
nevetséges pózokban. Úgy, ahogy élünk. Ezek a mindennapjaink. 

Kedves olvasótársam! E versek olvasása közben rádöbbensz, hogy a 
szerző a szívét, a lelkét, egyszóval egész énjét tárja elénk verseiben. 
Manapság, ritka őszinteséggel. Szerintem, érdemes olvasni Monok 
Zsuzsanna, - számomra Zsuzsóka - verseit, mert biztos vagyok benne, 
hogy olvasásuk után egy jobb és kellemesebb érzéssel leszel 
gazdagabb. Verseit olvasva és azokat megértve, egy igaz, őszinte 
barátot találsz. Számodra is - Zsuzsóka lesz." 
Bálint János, Romániából 

------------------------- 

"Teljes szívvel tudom ajánlani mindenkinek ezt a verskötet, mely 
kedves Zsuzsóka barátnőm alkotásait tartalmazza. Egyaránt 
olvashatják gyermekek és felnőttek, hiszen tartalmilag bárki 
számára elfogadható mind, egytől-egyig. Irodalomkedvelő lévén, 
mindig nagyon szívesen olvastam a szerző költeményeit, melyek 
némelyike akár a velem, vagy bármelyikünkkel történtekről is 
szólhatna. Hasonlatai, képleírásai alapján, szinte benne éltem a 
versben, s magam előtt láttam mindent, amit olvastam. Remélem, 
minden jövendő olvasó hasonló élményeket él át, ha kezében 
tarthatja majd e könyvet." 
Bombicz Judit, Magyarország 

-------------------------- 

"Verseid szabadon repülnek, nyitott elme és szív, tiszta emberi 
gondolatok, s érzelmek jellemzik minden sorodat. 

Korunk embere számára érthetőek, s azokkal, maradéktalanul 
azonosulni is tud. 

Hatásukat fokozza, az őszinte hangulati hullámzás." 
Rozsa Virag, USA 

--------------------------- 

"Régóta nyomon követem verseid születését, melyek mindig 
mélységesen megérintenek! 

Olvasásuk kapcsán úgy érzem, mintha belőlem fakadnának 
mindazok a gondolatok, melyeket verssorokba rendezel. 
Mintha csak saját szemmel látnám mindazt, amit te szeretnél 
láttatni az olvasóval. Témáid sokszínűsége különösen meg- 
ragadott. Mindegyikből kivillan ember- és természet szereteted! 

Remélem, e köteted ugyan úgy rabul ejti olvasóit, mint engem. 

Sok sikert kívánok a folytatáshoz!" 
Ács Erika, Magyarország 

-------------------------- 

"Mint külföldön élő magyarnak,- verseid különleges érzelmeket adnak. 
Kedves tájleíró stílusod, versbe szedett történeteid, szívet-lelket 
melengető szóhasználataid segítenek a régi, otthoninak nevezett 
gyermek- és felnőttköri emlékeim felidézésében. Mindezek mellett, 
talán a legfontosabb mégis az, hogy olvasásuk által anyanyelvem 
legszebb szavait sem felejtem el. Verseid ráébresztettek arra, hogy 
nem az a lényeg, hogy hol élek, hanem az, amit meg tudok őrizni a 
szívemben, lelkemben a szülőföldemről. Ez esetben, az egyik leg- 
fontosabbat, az oly értékes és szép, magyar nyelvemet, mely minden 
körülmények között a nemzeti hovatartozásomat is jelenti." 
Varga Zsuzsa, USA 

---------------------------- 

"E versek változatos témaválasztása bizonyítja, hogy írójuk az élet 
minden rezdülését nyitott szemmel, mély empátiával figyeli. 
Az olvasót rávezeti, hogy maga is rácsodálkozzon a környezetében 
lévő változatos élethelyzetekre, különleges hanglatokra. Ízes nyelv- 
használatával felidézi a magyar nyelnek olyan kifejezéseit, amelyeket 
a mai olvasók már-már hajlamosak elfelejteni, s azok újra felfedezése 
igazi élmény. 
Horváth Hilda, Magyarország 

---------------------------- 

"Drága Zsuzsanna! Verseidet olvasva régi, nagy magyar költőink: 
Petőfi, Arany, Radnóti, Csokonai stb. jutnak eszembe. Csodálatos 
rímeid hasonló élményben részesítenek, mint a fent említett 
nagyjaink. 

Amióta verseiddel találkoztam, ismét kedvet érzek versesköteteket 
lapozgatni. Tiszteletemmel, s csodálatommal adózok költeményeid 
előtt." 
Moór István, USA 

------------------------------ 

VÁLOGATÁSOK A KÖLTŐNŐ VERSEIBŐL, amelyeket a 
mintegy 200 db verséből válogattam: 

 

MINDEN SZEPTEMBERBEN 

Emlékek sora hajol fölém, sírás fojtogat... 
Feltörő fájdalmam, tengernyi könnyet osztogat. 

Minden szeptemberben, érzem, hogy meghalok kicsit, 
és lelkemben, bánatból, hatalmas csokor virít. 

Akkor szeptemberben, - kislányom,- Mennybe érkezett. 
Fenntartott helye volt, hisz szinte, alig vétkezett. 

Hiszem, hogy azóta, ő lett őrangyalom Nekem, 
s éjszakánként, szeretettel simogatja fejem. 

Minden szeptemberben, szívemben ráemlékezek, 
s közben zokogva, tengernyi könnycseppet nyeldesek. 

Minden szeptemberben, jajongva elsiratom őt, 
s kicsit magamat is, Ki leszek majd,- következő. 

Minden szeptemberben, fájóan sajog a szívem. 
Más vigaszom nincs is talán, csak egyedül,- hitem. 

 

HIVATÁSOM EMLÉKEZETE 

Parányi, ragyogó csillagocskák, 
zöldek, kékek, feketék és barnák. 
Varázsa kísért e,- szép szemeknek, 
hisz éreztem mindig, hogy szeretnek. 

A sok,- adott és kapott rajongás, 
életemre szólóan hatott rám. 
Számtalan emlék rohan meg gyakran, 
s szebb lesz az íze, az ilyen napnak. 

Pályám,- ajándékinak egyike, 
és azoknak is a legszebbike: 
plántálhattam a jót és szépet, 
és láthattam, amint az - beérett. 

Önthettem tudást a kis fejekbe, 
s emelhettem őket az egekbe, 
ha jól sikerült a betűvetés, 
és nem kísérte azt,- kínszenvedés. 

Mind végig szerettem tanítani, 
s tudásom legjavát tovább adni. 
Akartam hinni, hogy "LÁMPÁS" vagyok, 
hogy személyes példám,- tisztán ragyog. 



A GYERMEK 

Virágszál a gyermek, 
anyáknak virága, 
szívüknek legszentebb, 
nemes rózsaszála. 

Ajándék a gyermek, 
család tiszta fénye, 
férfi s nő gyümölcse, 
nemes ékessége. 

Áldás is a gyermek, 
a jó Isten áldása, 
tulajdon vérüknek 
fennmaradására. 

Féltett kincs a gyermek, 
szülők igaz gyöngye, 
bűntelen, kis csöppség, 
védtelen és gyönge. 

Feladat a gyermek, 
nagy és, szent feladat, 
ennél nemesebbet, 
ember, már nem kaphat. 

Szeretve nevelni, 
család szentélyében, 
útravalót adni, 
egész életére. 



A HAJNAL CSODÁJA 

Lassacskán pitymallik, tovaszáll az álom, 
változik az égszín, fény dereng a tájon. 
Opálosan fehér a hajnali ég széle, 
fölötte, elmosódott-narancsszín a fénye. 

Következő sávja halvány kénes sárga, 
míg följebbre amolyan,- lilás-szürke járja. 
Közöttük keringnek az ólomszínű felhők, 
az is lehet, ma még nyitni kell az ernyőt. 

Óráról – órára változik az ég-kék, 
mindenik a szemnek csodálatos fénykép. 
Mindezt koronázza hópelyhecskék tánca, 
mely e téli égbolt ritka, szép románca. 

Szellőfuvallattal szép keringőt járnak, 
majdan vízcseppekben lebuknak a tájra. 
Ezzel módosul a meseszerű képlet, 
s újabb remek festmény kerül fel az égre. 

Angyali kékség, mint fátyol terül rája, 
ezzel teljesül be a hajnal csodája. 

 

AZ VAGY, AKI VAGY ... 

Parányi, kis része vagy a nagy- világnak, 
mint ahogy virágpor a nyíló virágnak. 
Porszemnyi gyermeke az ember fiának, 
mint a zuzmók is, a hatalmas szikláknak. 

Egyetlen példány, mint mindenki másból, 
ki életet kapott a fogantatásból. 
Ki csokrot kötöget szeretet-sugárból, 
mint univerzum - az ember-milliárdból. 

Szeretni kívánsz, de tudsz-e simogatni, 
vagy helyette csupán szóvirágot adni? 
Érzed-e szükségét a lelki tisztaságnak, 
vagy inkább behódolsz csak,- a testi vágynak? 

Az vagy, aki vagy,- ugyan úgy, mint bárki, 
kinek az életben mindig helyt kell állni. 
Törődésre vágysz, és abból sokat kapni, 
de meg kell tanulnod,- azt vissza is adni! 

 

VÁGYOM RÁD 

Vágyom Rád, ha rám köszönt az opálos pirkadat, 
még párnámon érzem illatod,- ami itt maradt. 

Vágyom Rád, gyémánt-fényű, zúzmarás reggeleken, 
mint vitorlások a szélre - csendes tengereken. 

Vágyom Rád, mikor megjelen’ az első szivárvány, 
s, hogy őrülten szeretlek,- az éterbe kiált’nám! 

Vágyom Rád, virágzó hársnak illatos ölében, 
míg merengek boldogságunk bársonyos ködében. 

Vágyom Rád, harmatcseppektől csillogó alkonyon, 
s oly szép ez érzés, mint holdfény a fodros habokon. 

Vágyom Rád, szerelemtől ittas május-éjszakán, 
melynek néma tanúja, csak a szótlan éjmadár. 

Vágyom Rád, mikor a Holdsugár fénylőn ránk ragyog. 
Elbűvölnek szemeid, s én nagyon boldog vagyok. 

Vágyom Rád, vágyom Rád, vágyom Rád,- suttogja szívem, 
mert a Szerelmem vagy nekem, s egyetlen Mindenem! 



A CSEND HANGJAI 

Belső hangok zenéje uralja a lelket, 
megnyugvásra inti a mozgásra kész testet. 
Lélek magába száll, mint imában az ember, 
és ugyan úgy megpihen, mint az alvó gyermek.. 

Lélegzés lelassul, mint alkonyati szellők. 
mint kobaltkék égbolton - kúszó - bárányfelhők. 
Csupán - gondolatok beszélgetnek egymással, 
ahogy a dallamok - a lejegyzett kottában. 

Békesség honol, Teremtő áldott békéje, 
mely hatalommal bír az összes teremtményre. 
Nem repednek sziklák, nem morajlik a tenger, 
jelenléte önmagában gyógyítja a lelket. 

Ős-erő, mely a vágyott nyugalomhoz vezet, 
s győzelmet érzelmeink viharai felett. 
Simogat, segít túlélni a fájdalmakat, 
csak meg kell hallanunk a csend súgta hangokat. 

A jótékony csend mindig - áldásos állapot, - 
bársonnyal borít be, és feledtet bánatot. 
Befedi a szív fájdalmas, pulzáló sebét, 
balzsamával vonja be a szenvedés helyét. 

2012. 01. 02. 

 

TAVASZ HÍRÉT HOZTA 

Tavasz hírét hozta a bársony-szárnyú szellő, 
s nefelejcs-kék égbolton bodorodó felhő. 

Csalitosból hallatszó vadgalamb búgása, 
olvadástól megdúsult pataknak zúgása. 

Csengettyűként rezdülő mogyorófűz barka, 
százszorszéptől viruló selymes, déli lanka. 

Halvány-lila kökörcsin libbenő szoknyája, 
és hófehér sziklának fénylő ragyogása. 

Oly sok színben pompázó pöttyös szárnyú lepke, 
eresz alján fészkelő csivitelő fecske. 

Domboldalon virító aranyeső ága, 
simogató napsugár éltető varázsa. 

A költőnő további versei a blogjában olvashatók: kikelet néven, 
oldalának linkje: http://hu.netlog.com/kikelet. 

Szeretettel ajánlom mindnyájatoknak, akik szeretitek a szép 
verseket. 
Egyben megköszönöm mindenkinek, aki olvasta és 
véleményezte a blogot: Ari (Tóth-Hekkel Arany)