2013, január 6 - 10:16

Január 6-án tartjuk vízkereszt napját, amikor a nyugati egyház a Három királyról emlékezik meg. A magyar hagyományban ekkor szenteltették meg a házat és az istállókat, de vízzel hinttették meg a jószágokat, hogy az egész portát elkerülje a betegség. 

Ezt az ünnepnapot korábban Szentkeresztnek nevezték, de hívták az Úr megjelenésének is. Ez arra a régi hitre ment vissza, miszerint Jézus január 6-án látta meg a napvilágot. A keleti egyházak már a 3. században megtartották vízkereszt napját, de Róma száz évvel később úgy határozott, hogy Jézus születését áthelyezi december 25-re, Mitrász születésnapjára, hogy ezzel népszerűvé tegye az új születendő világvallást.

Már a középkorban kettévált a keleti és a nyugati vízkereszt ünnep, a Konstantinápoly vezette gyülekezetek arra emlékeztek, hogy Jézust Keresztelő Szent János megkeresztelte a Jordán-folyóban, nyugaton pedig arra, hogy a Háromkirályok meglátogatták az újszülött Krisztust. A kanonizált evangéliumok is tudnak a három napkeleti bölcsről (mágus), akik a betlehemi csillagot követték, hogy egy nagyhatalmú uralkodó előtt hódoljanak. Eljutottak Betlehembe, ahol az újszülött Jézus elé helyezték el adományaikat, mirhát, tömjént és aranyat.  

A vízszentelés napja

A víznek már az ősi természeti vallásokban is tisztító erőt tulajdonítottak. Ezt a hagyományt követte a keresztény egyház és január 6-án a templomokban vizet és tömjént szoktak szentelni. Mindkettő távol tartotta a gonosz erőket a hívek házától. A templomban a megszentelt vízből minden család vitt haza. Az 1499. évi boroszlói szertartáskönyv szerint a szentelt víz használ a dögvész, a méreg ellen, sőt a béka és a mérges férgek ellen is, és ha igazi pap szenteli, egész évben nem romlik meg. A víz és a tömjén szenteléséből alakult ki a házszentelés, amelyre már Mátyás idejéből van emlékünk. A plébános ezen a napon kezdte meg hívei látogatását, vízzel meghintette a ház falait, számba vette a házbelieket és beszedte a lélekpénzt.

A falvakban sokszor a pappal együtt ment a kántor, két ministráns és az egyházfi. Göcsejben a pap és a kántor fáradságukért sonkát, szalonnát, tojást, gabonafélét, babot és lélekpénzt kaptak. A szentelés után a lelkésznek le kellett ülnie a szobában, hogy a tyúkok sok tojást tojjanak a közeljövőben. Amikor a pap elment, a gazda vagy a gazdasszony a helyére ült, majd kiseperték a pitvart. Úgy vélték, hogy ezzel a varázslással eladó sorban lévő lányuk még abban az esztendőben férjhez mehet. Ha fiú volt a háznál, akkor neki akartak jó feleséget szerezni. Székelyföldön a házszentelés után a papot égő gyertyával kísérték ki, hogy nagyra nőjjön a kender. Az is szokásban volt, hogy a lány a házszentelés előtt nyakából levette a gyöngyöt, s a küszöb mellett a szőnyeg alá dugta, ahol a pap átlépte. A szentelés után a szőnyeg alól kivette és a párnája alá tette, mert azt tartották, megálmodja, ki lesz a jövendőbelije.

Háromkirályok emléke

Ma is számos hely létezik a Kárpát-medencében, ahol a pap nemcsak vízzel szenteli meg a házat és az istállót, hanem a ház szemöldökfájára felírja a G+M+B betűket, a Háromkirályok nevének kezdőbetűit és az adott évszámot. Ezzel szintén a gonosz erőket kívánják a háztartásoktól távol tartani. A falvakban ezen a napon szokásban volt a „háromkirályok járás”, amikor a gyerekek felelevenítették a napkeleti bölcsek útját. Végigjárták a házakat, énekeltek, ezért a háziaktól ajándékot kaptak. Január 6-a is időjós napnak számított. Egy régi mondás szerint, ha vízkeresztkor megcsillan a víz a kerékvágásban, akkor nem lesz hosszú tél, ez azt jelentette, hogyha azon a napon enyhe idő van, akkor nem lesz hosszú tél.  

OB

barikad.hu