her írásainak és beszédeinek karaktere valamint a reformátor környezetével kialakított kapcsolata az élete során erősen megváltozott. Ezek alapján Luther életét több nagy szakaszra lehet felosztani.

Álmodtunk egy öregkort, csodásat és szépet, 
de a kegyetlen halál mindent összetépett. 
Csoda volt, hogy éltél, és bennünket szerettél, 
nekünk nem is haltál meg, csak álmodni mentél. 
Egy reményünk van, mi éltet és vezet, 
hogy egyszer majd találkozunk veled


Pósa Lajos: Anyám sírjánál 

Szülőfalum szép vidéke, 
Jaj de rég nem láttalak! 
Kimegyek a temetőbe, 
Elém fut a kis patak. 

Itt vagyok a domboldalon 
Őszi napnak alkonyán... 
Itt alussza örök álmát 
Az én édes jó anyám. 

A hunyó nap sugarában 
Nézem, anyám, sírodat: 
Sárga-piros rózsáival 
Szórja be az alkonyat. 

Sárga-piros rózsáiból 
Szövi rád a takarót... 
Lágyan lengő, fúvó szellő 
Suttogja az altatót. 

Az én lelkem sóhajtása 
A suttogó fuvalom... 
Képed mindig, mindörökké 
A szívemben ringatom. 

Rólad való álmodásom 
Olyan sokszor hívogat: 
Kelj föl, kelj föl, édes anyám, 
Simogasd meg arcomat! 


A sírnál késő a bocsánat 
Kiket szeretsz s akik szeretnek 

Ha bántanak s megsebeznek 

Ne haragudj rájok sokáig! 

De öntsd ki szíved ,s ha letörléd 

A fájdalom kicsordult könnyét 

Bocsáss meg hidd enyhedre válik 

egymást hányszor félreértjük 

S szeretteinket hányszor sértjük 

Bár szívünk éppen nem akarja 

Mi is talán vérzünk a sebben 

Nekünk is fáj, még élesebben 

Ne légy Te büszke légy őszinte 

híved legott azzá lesz szinte 

Oszlik gyanú, megenyhül bánat 

Oly váratlan jöhet halálunk 

S ha egymástól haraggal válunk, 

A sírnál késő a bocsánat! 

/ Gyulai Pál Tamás / 

A csend
Az est fekete fátylat terít
Az ég boltozatjára
Fogyó hold egyre halovány
A csend átkarol a néma estben
Millió gyertya fénye lebben
Emlékezés útját járva
Elvesztett szeretetre rátalálva
Isten velünk van e csendben
Vigaszt nyújt a végtelenben
Virágillatot lenget a szellő
Mikor az est észrevétlen eljő
Az áhítat néma csendes
Felettünk csillagözön ragyog
Itt semmiben vesznek az álmok
Fájó szívek válaszra várnak
S megyünk a szeretet ösvényein csendben
Emlékeink nem feledve
Istentől vezérelve
Egy titkos remény hitbe
Mert nem haltak meg ők
Gondolatban velünk élnek
Zarándok utunk a csendes temetők

2OO8."Rendületlen hittel"
Dáma Lovag Erdős Anna

Szeretettel várunk minden alkotót frissen alakult kézműves csoportba:https://www.facebook.com/groups/269483153090462/

Nem arra hivatott, hogy az ittenivel rivalizáljon, csupán még egy lehetőség a készitők munkáinak széles bemutatására. Aki úgy érzi, munkáját bemutatná, csatlakozzon ott is ehhez a nagyszerű közösséghez.

 A IV. században mindenszentek ünnepét még a pünkösd utáni első vasárnap ülték meg (az ortodox keresztény egyház ma is ekkor tartja.) Az ünnep a VIII. században tevődött át november 1-jére, valószínűleg azért, hogy ezzel szenteljék meg a kelták régi népi újesztendejét. 835-ben Jámbor Lajos frank császár IV. Gergely engedélyével hivatalosan elismerte az új ünnepet, így ettől kezdve a mindenszentek az egész katolikus kereszténység ünnepe lett.

Általános szokás, hogy mindenszentek napján rendbe teszik és virággal díszítik a sírokat, amelyeken gyertyát gyújtanak a halottak üdvéért.

 

Szia!Nincs szebb öröm, mint örömöt okozni,
az örömöt szeretettel viszonozni,
ezekben az érzésekben feloldódni,
így érezve az életet leélni.
Csodálatos szép estét,és napokat kívánok!puszi Ili




















Gyönyörű az élet, bár néha nem értem.
Vannak percei, mit nem kéne megélnem.
Én tehetek róla? Lehet, hogy igen,
de sok mindenről nem, ezt szívemből hiszem!
Az enyémben volt minden, szép és varázslatos,
pokoli, gyötrelmes, s néha iszonyatos.
Kaptam benne vágyat, szeretetet, álmot,
néha elfeledném az összes valóságot!