Vadkacsák a tóra indultak

Mesetündér koronája fejemen
Elmondom,hát mi jut eszembe
Milyen csodába volt részem

Eljött a május
Mint minden évben
Zöld az erdő,zöld a rét
Kikelt a tojásokból a kacsanép
Sárga-fekete kis vadkacsák
Fészekben hápognak háp,háp,háp
Vízre,vízre vágyunk
Közel-távol hol találunk
Erősek vagyunk mind ahány
Had nézzem ép lábatok és a szárny
Így szól kacsamama az óvatos
Egészség legyen az a fontos !
Tityeg,totyog ,mind útra vár
Sok kis kacsa egymás után sorba áll
Vezér szóra indulunk
Egymástól le nem maradunk
Ember,állat,ha észre vesz
Mi nem futamodunk meg
Kis kacsáim szigorúan csak utánam gyertek
Csak kacsa sorban,egymásra figyeljetek
Kacsapapa lesz az utolsó
Nem maradhat le senki,a jelszó

Elindul hát a kacsa nép
Előbújik anyjuk,körülnéz
Indulhatunk gyerekek
Ott a tó,a nádas,a berek
Ott a nagy víz, úsztató
Kacsapapa lesz a fogó
Totyog hát a kacsa sor
Hosszú az út,göröngy is akad
Fűben lapíthatsz nagyokat
No lám mi történt veletek
Egy ember épp észre vesz bennetek !
Mosoly arcán felderül
Számolásban elmerül
Nincs itt semmi galiba
Meneteljünk csak a tóra
Bátrak vagyunk láthatja
Nem ijedünk meg kacsaszóra
S ment a sok kis kacsa sorba
Az ember számolni alig tudta

- 2 -



Egy,kettő,három,négy ….neki kezd
Ez egy sokadalom tizenegy !
S milyen bátor,mind ügyes
Mama,papa tóra vezényli egyenest
Neki futnak,szaladni sem rest
Egyenként tóba toccsan
Víz nagyot csobban
Kacsa család fürdik boldogan

Én ,ahogy ott álldogáltam
Szinte gyökeret vert a lábam
Míg a kacsamenetet csodáltam
Gondoltam- megosztom hát veletek
A kacsa csapat,mily bátor,fegyelmezett !
Ha ti is egyszer arra jártok
Ily csapatot biztos megcsodáltok
Történetem befejezem
Mesetündér koronáját leteszem.

Mosonmagyaróvár..2O11.O5.O9.
Dáma Lovag Erdős Anna