Donászy Magda: Március 15. 
Melegebben süt ma a nap 
elmúlt már a hosszú tél. 
Minden házon zászlót lenget 
a víg márciusi szél. 
Magyarország szabadságát 
ünnepeljük e napon, 
Háromszínű magyar zászló 
Azért leng a házakon. 

 
Donászy Magda: Március 15-ére 
Zászlók díszítik ma 
az utcákat végig, 
márciusi szélben 
szállnak fel az égig. 
Álljunk meg előttük 
csak egy pillanatra, 
emlékezzünk vissza 
arra a nagy napra! 
Az a nap a népnek 
szabadságot adott, 
mi sem felejtjük el 
azt a dicső napot.

Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc Magyarország újkori történetének egyik meghatározó eseménye, a nemzeti identitás egyik alapköve.

2012. március 3., szombat 19:19

Barátaim! Kedves Látogatóim! 

E BLOGOMBAN MONOK ZSUZSANNA KÖLTŐT MUTATOM BE, 
akinek első verseskönyve 2011 karácsonya előtt jelent meg 

 

A verseskötet a versek témái szerint csoportosítva betűrendben, 
valamint szintén betűrendes tartalomjegyzékkel készült. A könyv 
külsejét és belső tartalmát tekintve is egy tükörképet tár elénk a 
költőnő igényes munkájáról. 

Monok Zsuzsanna tiszteletreméltó költészetét megismerve, elmondhatom, 
hogy a versein át egy valóban szeretetet sugárzó, ember és természetszerető 
lélek szól hozzánk.

 

A szeretet az élet csodája, 
nem tarthatod meg, add tovább! 
Tegyél egy apró, kedves gesztust, 
amitől szépül a világ. 

Álmodj csodáról, szebb jövőről! 
Ne tartsd magadban, add tovább! 
Segítsd a ma még csüggedőket, 
teremts holnapot, szebb hazát! 

Szívedből más szívekre szálljon, 
dobbanjon együtt, add tovább! 
Gyertyád gyújtson meg ezer gyertyát, 
boruljon fénybe a világ! 

Legyen vége a háborúknak, 
az ember másért született! 
Emeljük fel a nyomorgókat, 
ebben segít a szeretet! 

Aranyosi Ervin: Add tovább!

Mámorító a csönd, 
S ölelő karod, tekinteted figyel. 
Vigyázza álmom, 
S lelkem megpihen. 

Mikor virrad, 
Pillantásod halk szavak, 
S suttogó, simogató csendjét 
Megtörvén én súgom halkan: 
SZERETLEK

Gondolj rám, és kérlek emlékezz rám, 
bocsásd meg bűnöm. 
Engedd, hogy boldog legyen lelkem, 
menekülve és kiborulva zokogok. 
Engedd, hogy felejtselek! 
Add, hogy boldog legyen lelkem! 

Vagy kérlek, ments meg! 
Ne engedd, hogy megtegyem! 
Kiáltok, de nem válaszolsz, 
kiáltok, de nem hallod. 
Tudom elengedsz, de kérlek gondolj néha rám! 
S ne haragudj, hogy így lett vége(m). 

titkos szerelem....... 

Ha eljő az éj, és telihold van, 
valahol két szív egyszerre dobban. 
Szomorú és különleges ez az idő, 
senki nem tudja ezt, csak az a kettő. 

Csöndes az éj, csak pár bagoly huhog, 
Ez az ő idejük, ilyenkor tényleg boldogok. 
Fény villan egy pillanatra hirtelen, 
és a mező közepén megjelennek ők ketten. 

Az egyik egy lány a Fényből, 
a másik, a kedvese a Sötétségből. 
Különleges fény veszi őket körbe, 
szeretnének együtt maradni örökre. 

De titokban kell tartani e különös románcot! 
Senki nem akarja, hogy letépjék a láncot! 
A láncot, mely fogva tartja őket, 
mely tiltja titkos szerelmüket! 

Rövid az idő, amit együtt tölthetnek, 
mindkettejük arcán könnycseppek peregnek. 
Újra és újra el kell válniuk, 
ezt a kegyetlen próbát kell kiállniuk. 

Nehéz ez a szerelem, de egyben varázs is, 
ők szeretik egymást a sírig, a halálig! 
Nem élet az élet, ha nem lehetnek együtt, 
hiszen nem létezhet Fény Sötétség nélkül..

Ha rám gondolsz, mindig mosolyogj 
arra gondolván: tisztán hagytam a lapot 
és hogy minden plátói volt, de igaz volt… 

S emlékszel-e még 
arra a napra? 
Mikor könnyek szöktek szemembe, 
egyetlen mondatodra. 
Mikor neked adtam magam, 
halálomig örökre, 
Jóban, rosszban, 
végleg egy életre... 
örök életre...

Hallgasd amit mondok csak kérlek maradj csendben 
Nincs semmi baj ne sírj most már minden rendben. 
Nézz mélyen a szemembe nem pislog nem is rebben. 
Szeretlek nem tudom hogy mondjam ki ennél szebben. 
Emlékszem még erre mikor kérdeztem minderre 
Térdeltem és vártam egy halk,őszinte igenre. 
Megesküdtünk mindenre hogy bármi is történjen 
Nem hagyjuk el egymást betáraztam a töltényem 
A tetteim a szavaimmal most mondatokba terelem. 
A kapcsolatunk rövid volt de sírig tartó szerelem 
Akár csak egy kisgyerek a plüssmacival játszik 
Vele ébred,fekszik imádja boldognak látszik. 
Amim volt a múlt tényleg csak a jövőmet várom. 
Felnézek az égre és a két kezem kitárom. 
Elbúcsúzok végleg a saját utamat járom 
A soraimat rólad de sajnos nélküled zárom. 


Már csak a múltam rég de az érzés bennem él 
A szívem tiéd.

Egy csillag van az égen, 
Te légy nekem a mindenségem. 
Szállok, repülök őrülten hozzád, 
búm s bánatom halk szava búcsúzik. 

Gondolatom megszakad, 
csak Te jársz fejemben. 
De elröpül, elszáll, odébbáll, 
mint tovatűnő éji álommadár. 

Útjaink messze távol, metszete halovány 
szürkés, hideg, kihalt utcák leple ránt. 
Mégis szavadat hallom fűben, fában, 
arcodat látom minden égi pillantásban. 

Lényed ragyogása tölti be szívemet, 
mosolyra fakasztva bágyadt orcámat. 
Hitemet lelem Benned míg élek, 
szeretlek, ölellek, el sosem engedlek.