Vadregényes fenyvesek homálya,
Sziklabércek, felhők közelében!
Üdvözöllek, mint anyát a gyermek,
Hű szerelmem forró érzetében.

Szebb talán a rónaság vidéke,
Délibábos pusztáknak lapálya,
S vonzó, enyhe, édes mosolyával
Vidám halmok, völgysíkok hazája.

Mind hiába... köztetek születtem,
Csermelyzúgás, bérci vad virágok!
Szívem egy, és szívem egy szerelme
Csak egyért, csak értetök sovárog.

Mily dicső e bércek közt az élet!
Föld fiához közelebb az Isten,
S messze mindaz, min a nagy világ csüng,
Sápadozva, mint rab a bilincsen.

január 9.

SZEMEIM AZ ÚRRA NÉZNEK

"Szemeim mindenha az Úrra néznek, mert Õ húzza ki a tõrbõl lábamat." Zsoltár 25,15

A szem az a kis ablak, amin keresztül a lelked néz ki. De a szemen nem csak kinézünk, hanem rajta keresztül sok minden bejön az életünkbe. A szem nyitott kapu a világ és a bûn számára. Nagyon sok bûn egy ránézéssel kezdõdik. Gondold el, mi minden jött már be a szemeden? Mire, kire nézel? A szem után megy a láb. Elindul, és tõrbe kerül. Mivel kapcsolatban került tõrbe a lábad?

január 8.

ELÉG A KEGYELEM

"Elég néked az én kegyelmem." 2Korinthus 12,9

Az ember sok mindenre mondja, hogy elég! Elég a családi körülményeimbõl, a betegségbõl, a szenvedésbõl. Vannak dolgok, amikre nem mondjuk ki, hogy elég. Az anyagi jólét, a pénz, és amit azon venni lehet, soha nem elég. A legnagyobb jó soha nem az anyagi jó. Van lelki valuta: szeretet, megértés, a másik ember megbecsülése. Mondtad-e már valaha, hogy ne dicsérj, ne szeress már ennyire - hát elég!

január 7.

MA, HA SZAVÁT HALLJÁTOK

"Annakokáért amint a Szentlélek mondja: ma, ha az Õ szavát halljátok, meg ne keményítsétek a ti szíveteket." Zsidók 3,7-8a

Még benne élsz a világnak a májában, a kegyelmi idõben. Még hallhatod Jézus szavát. Megdobogtatja-e szívedet Isten beszéde? Vigyázz, meg ne vesd azt, aki a mennybõl szól. Isten beszéde élõ és ható. Bekerül a szívedbe, és belül cselekszik. Az Ige mélyre hat, a legelrejtettebb és legmélyebb dolgainkig.

január 6.

VESS, HOGY ARATHASS

"amit vet az ember, azt aratja is." Galata 6,7b

Isten az egyetlen jó magot, Jézus Krisztust levetette erre a földre. Jézus nem ember indulatából született, hanem a Szentlélektõl fogantatott. Jézus nem örökölte a bûnt. Õ mindig szeretetet vetett. Júdástól, amikor elárulta, azt kérdezte: "Barátom, miért jöttél?" A kereszten gyilkosaiért imádkozott: "Atyám, bocsáss meg nekik!" Szerette maga mellett a latrot, aki elnyerte ígéretét: "Ma velem leszel a paradicsomban." Jézus a legrettenetesebb körülmények között is vetette a szeretetet.

január 5.

VILÁG VILÁGOSSÁGA

"Ti vagytok a világ világossága." Máté 5,14a

Nem tudom, mennyire valóság számodra, hogy milyen sötét éjszakában élünk ezen a földön. Ráébredtél már, hogy milyen sötétség van lelkileg? Jézus korában is volt - csak most még inkább sötétedik. Jézusról azt mondja a Jn 3,19: "A világosság e világra jött, de az emberek inkább szerették a sötétséget, mint a világosságot." Jézus közelében megvilágosított ember lehetsz.

január 4.

KIKUTATHATATLAN

"Óh Isten gazdagságának, bölcsességének és tudományának mélysége! Mely igen kikutathatatlanok az Õ ítéletei, és kinyomozhatatlanok az Õ utai." Róma 11,33

Lehet, hogy már gyermekkorodban tele voltál tervekkel, kívánságokkal, elképzelésekkel. Az ember eltervezi az útját. Ezek az emberi utak. De nagyon sokszor másként történik minden. Mert Más is tervez! Utaid mögött és benne, vagy azokat keresztezve ott vannak Isten útjai. Szépen indul minden, úgy néz ki, hogy sikerül.