Az adventi koszorúról egy pár érdekesség: 1838-as feljegyzésekbõl kiderül, hogy a koszorú régen kocsikerék nagyságú volt, 24 gyertya került rá, amelybõl minden hétköznap meggyújtottak egy fehéret, minden vasárnap egy pirosat. A hagyomány gyökerei a pogány korba nyúlnak vissza, amikor örökzöld ágakkal, fagyönggyel, magyallal ünnepeltek.

A fagyöngy a kelták szent növénye volt, ilyentájt a kelták az ajtókra örökzöld ágakat aggattak, ma is készítünk ajtódíszt, mely gyertya nélküli, ez a szíves vendégvárást reprezentálja.

A kastély merev és zord õ-emeletessége a falu végén pöffeszkedett. Innen ki lehetett látni a téli mezõre s Nelly és a fiú, ki költõnek tartotta magát, az ablaknál álltak. Bamba némaság és mozdulatlanság tapadt alakjukhoz. Szinte üvegesen értelmetlen tekintetet fúrtak a közeli tengerszínû erdõbe, melynek éles, még a hervadásban is éles színeit eltompította a hamvas köd. A mezõ egész teste hótakaró alá lapult s általában úgy látszott, mozdulatlan. Elvétve duzzadt ki alóla egy-egy enyhe dombalak vagy (ritkán) egy-egy göröngy bütyke.

Kegyetlen hideg volt, hullott a hó és már sötétedett; az esztendõ utolsó napját mutatta a naptár. A kemény hidegben egy szegény kislány járta a sötétedõ utcákat, hajadonfõtt és mezítláb. Amikor elindult hazulról, még volt papucs a lábán, de annak nem sok hasznát vette. Mert a papucs nagy volt, igen nagy - az édesanyja hordta valamikor -, s ahogy két arra vágtató kocsi elõl a járdára ugrott, egyszerre maradt le a lábáról mind a két papucs. Az egyikkel egy suhanc szaladt el - azt mondta, majd bölcsõnek használja, ha megházasodik, a másikat pedig meg se találta a szegény kislány.

Állt az erdõben egy szép, sudár kis fenyõfa. Jó helye volt: nap is érte, levegõ is simogatta, idõsebb társai, lucfenyõk meg jegenyefenyõk zúgtak körülötte. De a kisfenyõnek minden vágya az volt, hogy magasabbra nõjön; a meleg napot, az üdítõ levegõt sem élvezte, s ügyet se vetett a parasztgyerekekre, akik ott jártak-keltek, fecsegtek körülötte, amikor szamócáért, málnáért mentek az erdõre. Sokszor egész köcsöggel szedtek, máskor szalmaszálra fûzték fel a szamócaszemeket, aztán leültek pihenni a kisfenyõ tövébe, és azt mondták:

- Milyen szép ez a kicsi fa!

A Bibliában az angyalok Isten küldöttei. A jó angyalok Isten akaratát adják hírül az embereknek és segítenek rajtuk. A Biblia szerint Isten teremtményei az angyalok, tiszteletüket nem szabad eltúlozni. Az angyalok erejükre és hatalmukra nézve magasabbrendûek az embernél.

Maga a Sátán is angyal volt, de fellázadt Isten ellen, emiatt egy mennyei háború veszteseként letaszíttatott a mennybõl.

Az angyalok a zoroasztriánus (perzsa), zsidó, keresztény és iszlám hitvilágban szerepelnek, de vannak elõzményeik a pogány hitekben is.

Jellegzetes karácsonyi csemege a szaloncukor, amelybõl ma nagyon sokfélét vásárolhatunk. A szaloncukor híres mestercukrászok mûhelyeiben született a múlt században, és csak nálunk maradt hagyományos ünnepi édesség. Ez a finomság otthon is elkészíthetõ.

Szaloncukrot már a múlt században készítettek a cukszászok, de az édesség igazán a századfordulón vált divatossá. A reformkorban - francia minta nyomán - jött divatba a polgári lakásokban a fogadószoba, azaz szalon, ahol karácsonyfát állítottak, és így lett a fán lévõ díszesen csomagolt csemege neve szaloncukor.

A bibliai történet szerint Heródes király Krisztus születésekor megölette az összes kisded fiút. Aprószentek napján rájuk emlékezünk. Legjellemzõbb ezen a napon a vesszõzés, amikor is a fiúk és a legények házról házra járnak, hogy hajló ággal gyengéden megveregessék a lányokat. Ezzel a szokással azt akarják kifejezni, hogy Betlehemben csak a fiúkat ölték meg, ezért most a lányoknak kell szenvedniük.A bibliai magyarázat mellett a vesszõzés termékenység- és egészségvarázslást is jelent, amit kísérõ mondókák fejeznek ki.