Dániel teljes biztonságban lehetett
Az oroszlánok se keltettek félelmet,
Mert hitt az ő Istenének,aki megvédte.
Ez minden emberre érvényes,aki hisz,
Nem önmagában,vagy másban bízik,
Mert megtartónk csak a hűséges Úr,
Aki a Benne hívőknek védelmül bizonyul,
Benne még senki nem csalódott,ha hitt,
S nem is fog,mert Ő igéretén nem másít!

Az imádság fontosságáról van ma szó.
Dániel veszélyben volt,mégis imádkozott!
Nem félelmében tette,hanem megszokásból
Napi háromszor,mert Istennek Ő hálás volt.
A ma emberének is lenne oka a köszönetre
A sok jóért,melyet jó Istenének kezéből elvett,
De a többség nem érzi a szükségét az imának,
Lehet,hogy Istent még soha meg se szólította?!
Pedig most az óév eltelte adna rá illendő okot,
Hogy a kapott jóért hálát,köszönetet mondjunk,
S az új esztendő áldásáért szívből fohászkodjunk.

Dánielt Isten embereként említi a Biblia,
Mindvégig kitartott,Urát meg nem tagadta!
Érte megjárta az oroszlánok vermét bátran,
Vállalta a halált is,csak Istent meg ne bántsa.
Hűségével példát mutatott minden embernek,
Bebizonyította,hogy Isten az övéit nem hagyja el.

Megérkezett a várvavárt nap,itt van a Király,
A szívünk bezárt ajtajánál reménykedve vár!
Vajjon hány ajtó nyílik,s hány marad bezárva,
Megtudjuk egymáshoz való tetteinket meglátva!
Ő külömbséget nem tett,mindenkiért érkezett,
Mi milyen indokkal válogatunk egymás között?!
Egyiknek írok,a másik csak hadd reménykedjen,
A szeretet tettben,bizonyításban nyilvánul meg!
Amit egymásnak tesztek, velem teszitek-mondja,
Eszerint viselkedjünk szeretetetünket kinyilvánítva!
Közeledjünk egymáshoz az Ő szentséges nevében
Legyen mindenki számára áldott ez a szent Ünnep!

A gyermekeket névvel látják el szüleik.
De itt más Gyermekről van szó,Ki isteni!
Ezt az Egyszülöttet az Atya nevezte el,
Ezek a nevek Rá,Mindkettőjükre érvényesek.
A két személy egy Istenség, része a háromnak,
Emberi elme ezt a rejtélyt fel nehezen fogja!
Mégis az,ki hívő nem kételkedik hitéből adódóan,
Ha a Biblia leirta,tudja,hogy igaz,megmásíthatatlan!

Jolcsikám,Kulcsocskám a leírtak alapján
Feltámadt bennem a remény,hogy talán
visszatér hozzánk a régi törhetetlen barátság,
Mely tán csak egy kis szünetet tartott részetekről,
De a Karácsony csodát varázsol s rólam se feledkeztek meg!
Én naponta itt jártam,magamat meg nem tagadhattam
A szívem kis ajándékait Nektek ideraktam...
Most,hogy olvastam a szeretetről kitett írást
Reményem felébredt,s súgja hogy lesz még régi barátság!
Kívánom ,éljétek át a Karácsony varázsát
Azt a szeretetet,melyet Isten a Fiában a szívünkbe plántált!