nyomában sok falubeli mégis úgy véli, helye van náluk ennek az emlékműnek is, mert: „Hát hol másutt lehetne Eszterházynak szobra Szlovákiában, ha nem éppen Búcson.” Az elmúlt évtizedben az Eszterházy-életmű körül zajló közéleti viták nyomán a faluvezetés mintegy kötelességének érezte, hogy befogadja az Eszterházy-szobrot, és ezzel részt vállaljon a szlovákiai magyarság szellemi örökségének ápolásában, amely gesztus szerintük a helyi közösség értékrendjének és a falu rangjának megfelelő külső elvárásnak egyaránt megfelelt.
A következő évben, 2006-ban Búcs község Esterházy-emlékérmet kapott Budapesten, az Esterházy János Emlékbizottság és a Rákóczi Szövetség elismerését.
A hozzáállásban – az Eszterházy-emlékmű és a további, a település méreteihez és falusi jellegéhez képest szokatlanul nagyszámú szobor, emlékmű és emlékhely fenntartásában és ápolásában – a közösség erős nemzeti identitása nyilvánul meg, amelynek kifejezésre juttatására is tudatosan törekszik a faluvezetés.
Az öntudat kinyilvánításának intenzív szándéka mögött mindenekelőtt az 1940-es évek tragikus eseményeinek (a háború, a front pusztításai, a kényszermunkára való elhurcolások és a kitelepítés) közösségformáló erejét és a korábban, a század elején elindult polgárosodási folyamat hatását vélem elsősorban működni, amelyek az egyéni és családi életpályák számára máig élő mintákkal szolgálnak.

A helyi társadalom etnikai és vallási összetétele

A legutóbbi népszámláláskor, 2001-ben a falunak 1243 lakosa volt, ebből 1164-en magyarnak, 79-en szlováknak, reformátusnak 808-an, római katolikusnak pedig 362-en vallották magukat. Az adatokat összevetve a korábbi népszámlálások adataival, kitűnik, hogy a lakosság az 1960-as években fogyásnak indult. 1991-ben az összlakosszám 1346 volt (ebből magyar: 94,28%, szlovák: 5,72%; református: 785, római katolikus: 343). Legtöbb lakost 1961-ben számoltak a faluban (1980: 1544, 1970: 1662, 1961: 1800, 1948: 1612, 1940: 1651, 1930: 1621, 1921: 1585, 1910: 1582, 1900: 1649, 1890: 1621, 1880: 1552, 1869: 1528, 1860: 1714). A népességfogyás legdrámaibb mutatója az idei, 2007-es adat, amely szerint májusig mindössze egy gyermek született a faluban, s az idén előreláthatóan több már nem is fog.
A lakosság túlnyomó többsége tehát magyar és református. Tősgyökeres búcsinak a magyar és református lakos számít a közösségben. Akik „mások”, azok a katolikusok és a kesztölciek.